2006.04.21. / Parázsjárás - Az út!

Egy meghívásnak eleget téve mentem el a Gödöllői repülőtérre. Nem sokat agyaltam rajta, miután tudtam a sztorit, és mert mindíg is izgatta a fantáziámat, biztosan tudtam, hogy el fogok menni oda! Szóval mentem, tehát ott voltam ... mint, ahogy el is terveztem, hiszen a zsurnaliszta dolga, hogy jelen legyen, hogy dokumentáljon és, hogy beszámoljon! Abban teljesen biztos voltam, hogy ÉN nem megyek ÁT! Jobb nekem, a "csendes megfigyelő" státusza. Sokkal biztosabb, nem utolsó sorban pedig lényegesen biztonságosabb.

Hogy hitelt érdemlő módon tudjak beszámolni a történtekről, mindent végig csinálva, pontosan úgy vettem részt az előkészületekben, mint bárki más. Gondolok itt az általános bemutatkozásra, a fa megismerésére, a fahordásra, az együttes meditációkra, a közös- és egyben igen érdekfeszítően alakuló beszélgetésekre, ahol, a biokémikustól kezdve, a biztosítási szakemberen vagy a tanárnőn át, az orvosig, igen vegyes összetételű csapat jött össze. Gondolta volna bárki is? Nem holmi furcsa szerzetek, vagy alternatív emberek társaságába csöppentem (lásd közhiedelem) hanem teljesen normális, és mint utólag kiderült igen „jófej”, intelligens emberekből álló csapatot hozott össze a sors. Néhány, a röpködő nevek kavalkádjából, mint Tíbor, Erna, Gábor, Brigi, András vagy Péter, aki nem mellesleg a Kisemberek Szövetségének alelnöki tisztét tölti be! … Úgy hozzávetőleg 1.10 cm magas és két mankóval jár!

Szóval részt vállaltam mindenben (részt kellett vállalnom) éppen úgy, mint a csapat minden tagjának! A számomra vadidegen emberek, kiforrott személyiséggel és öntudattal, a szokásokból kialakult szabályokat betartva, kellő tisztelettel vettek részt a közös feladatokban, és a kapcsolódó részprogramokban. Meditáció utáni beszélgetés, a jelenlét oka, a vágyak, az álmok, titkos kívánságok, az elképzelések illetve a "tenni - nem tenni" kérdés. Elő is jöttek szépen sorjában, ahogy az a nagykönyvben is írva vagyon.

Éjfél is elmúlt már, mégis ott volt mindenki. Az egész csoport, az első járó, a tűzmesterek, a trénerek. Egy emberként! A Mauna szabályai szerint lebonyolított közös menet és meditáció után a tűzmesterek, az embergyűrű figyelmének kereszttüzében belobbantották az igencsak emberesre sikeredett máglyánkat.

A tűz életre kelt. Ellenállhatatlanul és visszafordíthatatlan energiával szabadult fel ősi ereje! A tüzet körbenállók arcán leplezetlen érzelmek tükröződtek. Büszkeség, csodálat, alázat, hódolat... és néhol a félelem. Minden arcról lerítt a tűz, az egyik fő- és egyben az egyik legősibb elem iránti vegyes tisztelet! Csak álltunk és néztük a lobogó máglya színpadias ezerszínű fényeit, az igéző ezeréves lángokat. A félelmetes pusztítót, a mindent megsemmisítő hatalmat, amely látványosan felröppenő pernyehadak kíséretében, mintegy 30 perc leforgása alatt döntötte romba komoly- és közös erőfeszítésünk több méter magas építményét! A máglya összeomlása után, a vörösen izzó fa láttán jött az első valódi konfrontáció! Átlépi-e a jelölt, genetikailag mélyen kódolt határait? Hiszen a szeme előtt ropogott, sziszegett, pattogott a legyőzendő! Ott, és akkor dönteni kellet! Az első döntés!

A közelgő párbajnak kizárólag két résztvevője van. A jelölt, és a csodálatos szépségű, félelmetes gondolatokat felszabadító, de mégis oly ellenállhatatlanul misztikus izzó parázs szőnyege, amely nagyjából 7 méter hosszan játszott sejtelmes fényeivel az amúgy hűvös, párás és sötét éjszakában! Hosszan és jól láthatóan, mint egy kivilágított leszállópálya. Stílszerű metafora ez egy repülőtéren.

Álltunk a Parázs út két oldalán csendben, bizonytalanul. Ekkor jött a második valódi konfrontáció: megteszi-e a jelölt a meghozott döntését? Vállalja-e az IGEN következményeit? Vállalja-e a NEM következményeit? Ha eljön a másnap, hogyan él majd együtt a a saját döntésével? Az emberi elme számára ezek nagyon komoly kérdések, de még komolyabb döntések! Az izzó parázs 600-800 celsius fokos, mezítláb, 7 méteren!

Ahogy mindenki más, úgy én is meghoztam egy döntést. A mester szavaival élve, a saját "bőrön belüli" döntésem! Álltam és figyeltem az eseményeket. Az elsőjáró tiszte az, hogy elsőként tegye meg az utat. Némi hezitálás. Megindult. A parazsat körülálló emberekből úgy árad a feszűltség, mint a parázsból kiáradó, égetően forró hőség! Az arcokon, néhány pillanatig őszinte döbbenet látszik, olyan tökéletesen néma környezetben, hogy még a parázs légzését is jól lehet hallani. Majd a taps, a felszabaduló megkönnyebbülés és a hirtelen oldódó feszültség keveredő hangjai törik meg a csendet. Átért! Ettől felbátorodva megindul a második jelölt, szintén sikerrel járt! ... és egyszer csak Péter a szőnyegen! Uram atyám! Mekkora emberfeletti akaratnak és iszonyatos küzdeni tudásnak vagyok szemtanúja! Micsoda ember! Igen kérem, ez az apró (1.10 méter) ember, aki két mankóval képes csak a helyváltoztatásra, átért! Taps, elismerő szavak és emóció! Nekem könny szökött a szemembe. Ránéztem Péterre és nagyon tiszteltem. Ismét tanultam valamit!

Semmi lazaság. Fegyelem! A jelöltek sorban, koncentráltan és a legnagyobb tiszteletadás mellett kűzdötték le az akadályt, a forró, 7 méter hösszan elterülő parazsat!

Megindultam és odaléptem a parázsszőnyeghez. Tudom, tudom. Dehát én nem, én biztos nem... Egy pillanatra még felötlött bennem a hólyagos, megégett talp látványa ott hátul, a szürke állományom környékén, de ez valahogy nagyon távoli, apró és jelentéktelen valamivé foszlott! És hirtelen, teljesen tiszta tudatom által vezérelve elindultam a vörös-narancs-fekete színekben játszó parázson! Instruktori stratégiát követve, mély levegő, lassan és folyamatosan kifúj a végéig! Ki kell, hogy tartson! Nincs mese, különben off, bebukom és égés! Most, a szó legszorosabb értelmében! Megyek. Nem éreztem az égető hőt. Csak lépkedtem. Vége volt. Valaki átölelt, veregeti a vállam. Talán az elsőjáró, talán Tibor a tréner, aki meghívott? Fogalmam sincs! Taps. És akkor fontos dolgot éreztem: engem övező, őszinte tiszteletet! Mert megcsináltam, pont úgy, ahogy "bőrön belül" döntöttem!  

... Négy alkalommal!

Infó és jelentkezési lap a 30-215-73-38 telefonszámon vagy e-mail:  parazslat@mail.datanet.hu

Írta: C.Z.