Cél, feladat, ellenőrzés, motiválás

Tóth Tamás az elnökségről

Az mindenképpen újdonság, hogy néhány nappal Tóth Tamás röplabda szövetségi elnökké választása után a hír a CEV honlapján vezető helyen jelent meg fotóval illusztrálva és az elnökség névsorával bővítve. Az újdonsült elnök a volley – röplabda magazinnak adott elsőként interjút céljairól.

Hogyan talált önre a lemondott elnökség után a tisztújító közgyűlésért felelős Ügyvivő Testület? Lehetett egy oka például az, hogy Nagy Péter, Koch Róbert és még egy-két játékos néhány éve Planet-leasinges autókkal érkezett – amit jómagam is láttam – egy strandröplabda versenyre?

A sport mindig érdekelt, a röplabdával, egészen pontosan a strandröplabdával úgy hat-hét éve találkoztam egy dombóvári versenyen, ahol láttam játszani Koch Robiékat. Aztán a mozgásigényből fakadóan magam is játszani kezdtem, sőt, a mai napig részt veszek strandröplabda versenyeken; szívesen művelem ezt a „műfajt.” Majd, mint a sportot szerető édesapa, akinek négy lánygyermeke van, tudatosan végiggondoltam, mely sportág felé terelgessem őket. És ez a röplabda volt. Mivel tizenöt éve Budapesten élek, itt kellett valamilyen megoldást, csapatot keresni. A klasszikus utat választva, elsőként a legidősebb lányomnak igyekeztem csapatot találni. Sajnos, több próbálkozás is sikertelen maradt, ezért úgy döntöttem 2007 szeptemberében, hogy Koch Robival közösen létrehozzuk a röplabda egyesületünket. Így jött létre a röplabda akadémia, amit a mai napig örömmel csinálok. Természetes volt, hogy az akadémia működése során egyre több röplabdás szakembert ismertem meg, és fordítva, ők is engem. Ebben a körben volt Németh Lajos is, az ÜT elnöke. A posztra nem önjelöltként pályáztam, s hosszas vívódás után jutottam arra a döntésre, hogy elfogadom a felkérést.

Mennyire volt a hosszas a vívódás és a vázolt röplabdás előéleten túl, volt-e konkrétan is megfogalmazható motiváció a döntésében?

Hát, mire végig gondoltam, mivel járhat egy ilyen megtisztelő feladat, bizony eltelt mintegy két hét. Számomra fontos és hiteles emberekkel konzultáltam, és megbeszéltem a családommal is. A röplabdában való részvételem, érintettségem pedig arra ösztönzött, ha a jelenlegi környezet befolyásolására más lehetőségeim is adódnak, mint egy nevelő egyesület működtetése, akkor ezt kötelességem megtenni. Ez pedig csak úgy működik, ha az ember munkát is vállal ennek érdekében!

A röplabda – mind a terem röplabda, mind a strandröplabda – manapság háttérben van, a sajtója, közönsége, népszerűsége – erősebben fogalmazva – alig mérhető. Ennek sok minden lehet az oka, de egy biztos, az utóbbi hat-hét évben nagyon kevés, a vázolt állapotokat pozitívan befolyásoló dolog történt. A nemrég megválasztott elnökség soraiban viszont olyan személyekkel is találkozunk, akik a sportágat nem csak a szakmai oldalról nézik. Bemutatná ezt a szemléletváltozást?

Ez a vonal onnan indult, hogy – és ez nagyon jó és meghatározó tapasztalat az életemben – a dombóvári kosárlabda klubot üzemeltettem tíz évig. Eközben két évig a Magyar Kosárlabda Szövetség Elnökségének is tagja voltam. Ez a két év megmutatta, hogy egy számomra jó elnökségnek milyennek kellene lenni. Már akkor összeraktam magamban egy struktúrát, s most ezt igyekeztem megvalósítani. Ebben 1/3-1/3-os képviselete van a menedzsmentnek, az üzleti szemléletű vezetésnek, a klubok érdekképviseletének és szakmának. Ez ugyan nem függ össze a röplabda jelenlegi helyzetével, mert nem hiszem, ha valaki most a számlára tenne 40 millió forintot, az mindent megoldana! De ez a struktúra azt lehetővé teszi, hogy rögzítsük, milyen szakmai céljaink, elvárásaink vannak, és a finanszírozást, a kommunikációt célirányosan ezekre kell összpontosítani. Az elnökség tagjai között a gazdasági vonalat Szebeni Lajos viszi majd, Németh Lajos a Szakkollégiumot vezeti, Halász Domokos a kommunikációért felelős, Hoboth Sándor a nemzetközi események szervezésében jártas, Hidvégi Attila az állami támogatások területén bír tapasztalatokkal és a többiek is bizonyították már, hogy a sportág elkötelezettjei!

Talán korai a kérdés, de a strandröplabda szezon kellős közepe indokolja. Sokan, köztük jómagam is, azon a véleményen vagyunk, a két önálló olimpiai sportágat mind költségvetésében, mind irányításában el kellene különíteni egymástól, ugyanakkor egy mindkettőt magába foglaló gazdasági társaság működése lenne szükséges, amely gyakorolja a marketinggel, a vagyoni értékű jogokkal való gazdálkodást, vinné a kommunikációt, stb., stb. Volt már ideje ezek elemzésére?

Egyrészt, a kérdés nem korai, másfelől annyi már most is nyilvánvaló, hogy szakmailag két teljesen különböző sportágról van szó. Az nem biztos, hogy a szervezetnek így kell felépülnie, de mindenképpen figyelembe kell vennie az eltérő versenyrendszert, a sportszakmai különbözőségeket, az események szervezését, s így tovább. Ehhez a büdzsé önállósága is hozzátartozik. De az is biztos, s ezt már a megválasztásom után is egyértelművé tettem, semmilyen tagozódásnak, tagozatok létrehozásának nem vagyok híve, mert éppen az a kulcs, hogy a röplabdát a PR, a kommunikáció, a marketing oldaláról egyben kell tartanunk. Egy szponzori tárgyaláson minden válfaját, eseményét, enyhe túlzással a játékvezetők hátán lévő felületet is egy csomagban kell eladnunk! Jelenleg az utánpótlás eredményei nagyon figyelemre méltóak, ezekre kell építeni!

Az utóbbi évek elnökei a székfoglalójukban jó kapcsolatokat említettek, s ezek révén ígértek szponzori bevételeket. Nagyon kevés valósult meg ezekből, valljuk be férfiasan! Megjegyzem, az adott pillanatban lehet, hogy volt realitása a terveknek, de a valós élet más irányt vett. Mi az, ami az ön esetében belül marad a realitás határain és mik azok, amik inkább a távolabbi jövőt vizionálják?

Egy érdekeset mondok. A szakma iránt érdeklődő, sokat dolgozó, a munkában aktívan részt vállaló elnök szeretnék lenni. Az utóbbi hetek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ez az ígéret némi csodálkozást vált ki az emberekből. Pedig komolyan érdekel, hogy az U16-os válogatott hogyan készül fel az EB-selejtezőre, kikkel tudnak majd felkészülési mérkőzést játszani, hogyan tudnak majd elutazni Ukrajnába, a helyszínre és még megannyi más apróság. Tehát szeretném megérteni, mi a legjobb, majd ennek ismeretében megfogalmazni a célokat, s ha ez meg van, akkor mellé rendelni a költségeket és megnézni, honnan, milyen feltételek mellett lehet előteremteni? Annyi még a válaszhoz tartozik, hogy azok a pénzügyi hátralékok, amik jelenleg vannak, kezelhető nagyságrendet jelentenek.

Nem fél attól, hogy a munkában való aktív részvétel szétforgácsolja az idejét?

Nem, mert pontosan arra kell figyelnem, hogy az elnökségi tagok is hasonló szellemben végezzék a munkájukat. A tíz tagú elnökség erre, mint már említettem, alkalmas mind szakmailag, mind emberileg. Azt szeretném, hogy legyen cél, legyen feladat, annak legyen felelőse. Az én dolgom az, hogy ezeket számon kérjem, illetve motiváljam őket a maximális teljesítményre.

Oszvald György