2010. 04. 02.
Végre-valahára!!! Ezeket a sorokat már a határtól nem messze, egy fogadó szobácskájában gépelem. Konyi már az igazak álmát alussza és gondolom a Hegyről álmodik. De vegyük csak sorjában, mik történtek ma.
Reggel elmentem megint Dr. Ravihoz és megbeszéltük, hogy az elhúzódó torok panaszaimnak teljes erővel „nekimegyünk”: inkább most fogjuk meg (és legyünk egy kicsit agresszívabbak a gyógyszerezéssel, mint lennénk egyébként), mint hogy később, nagyobb magasságban gondot jelentsen. Így most szteroidot is szedek a gyulladásra... 11:00 felé már vissza is értem a Hotel Thamel-be és telefonon beszéltem Dawával. A vízumaink csak este 7-re lesznek készen. – tudtam meg. Gyorsan végiggondoltam a dolgokat és megkérdeztem, indulhatunk-e délután, úgy, hogy a vízumaink éjjel vagy hajnalban utánunk jönnek. Dawa belement.
Időközben befutott egy SMS Anitától, amiben érdeklődött, hogy Kathmanduban vagyunk-e még. Megbeszéltünk egy ebéd időpontot és 13:00-kor valóban egy asztalnál ült mind a négy magyar hegymászó, akik idén elfogadták a Mount Everest kihívását: Ugyan Anita (az első magyar női hegymászó, aki fent járt – palackkal – a csúcson és idén visszatért, hogy palack nélkül is próbát tegyen), Seregi Tamás, a vidám magashegyi kalandor és világvándor (aki 2007-ben a 7000 méteres Északi-nyerget érte el társaságunkban, idén pedig sherpa és oxigén segítségével a csúcsot tervezi), valamint Konyi és jómagam, a Dreher 24 Everest Expedíció (2010) két mászója. Az ebéd vidám sztorizgatással telt. Jó volt egy kicsit elüldögélni együtt, eljátszani a gondolattal, milyen remek is lenne, ha valamilyen kozmikus véletlen következtében mind a három „mini-csapat” – mind a négyen – egyszerre érkeznénk a csúcsra. Anita délről, Tamás és mi északról…
Aztán az ebéd végeztével sok szerencsét kívántunk egymásnak, elbúcsúztunk és siettünk vissza a hotelba, hogy bepakoljuk a terepjáróba a motyóinkat. Konyival búcsúzóul még megittunk egy palack Dreher 24-et, lezárva ezzel a Kathmandui Víg Napokat és ünnepelni az indulást. A terepjáróval persze csak a külvárosig mentünk, ahol átpakoltunk 2 kisbuszba (velünk küldi fel az ügynökség a konyhát, amin aztán majd 4 másik – egyelőre számunkra ismeretlen – mászóval osztozunk majd. Ők csak 6-án indulnak Kathmanduból), így a tényleges indulásra csak este 6-kor került sor. Kodarit, ezt a határ menti pöttöm falut végül éjfélre értük el. Most minden csendes, Konyi barátom „csendben szuszog” és én közben hallgatom a folyó zúgását és a lábujjaimtól a hajam száláig minden sejtemben ott bizsereg a kaland ígérete!
2010. 04. 03.
A csapat átlépte a tibeti (kínai) határt, de délután még további papírokra vártak Zhangmu-ban (2300 m). Délután 4-kor megérkeztek Nyalam-ba (3650 m).
2010. 04. 04.
A fiúk „pihenőnapot” tartottak, vagyis nem haladtak tovább az Alaptábor felé. Viszont akklimatizációs túrát csináltak: kb. 3850 méteres magasságig másztak fel Nyalam környékén. Azt írták: jól vagyunk, jó étvágyunk van és erősek vagyunk
2010. 04. 05.
Reggel elindultak Tingri felé, átkeltek az 5025 méteren lévő hágón, és fél tizenkettő körül megérkeztek Tingribe (4250 m). Később megáztatták magukat a közeli melegvizes forrásnál, ahol a medencében elfogyasztottak egy jól megérdemelt Dreher 24-et.
2010. 04. 06.
Újabb "pihenőnap" - az akklimatizációs túráknak kedvezett a gyönyörű (de szeles) idő, tisztán látszott az Everest, és erőlködés nélkül ment a csapat tagjainak a túra. Vacsoránál már több, Kathmanduból korán elstartoló expedícióval is találkoztak.
Klein Dávid,
Dreher 24 Everest Expedíció (2010)
EDGE 8000 – Eseményhorizont