A „mászás”: ülve vagy állva? 

Mióta Gary Fischer, a hegyikerékpározás atyja, bevetette magát a kaliforniai erdőkbe az 1970-es években, azóta dilemma a mountain bike-os számára, hogy mikor, milyen pozícióban érdemes mászni a hegyet. Hamar elfáradsz a lejtőkön? Nem biztos, hogy (csak) az állóképességeddel van baj. A mászó teljesítményünket nagyban befolyásolja az, hogy sikerül-e megválasztanunk a helyes pozíciót.

Általános szabály az, hogy amikor csak lehet, maradj ülve. Hogyha felállsz, nemcsak tekerni kell, hanem a testsúlyod egy részét is viselnie kell az izmoknak, így hamarabb elfárad az erőmű. Hogyha megnézünk egy elit mezőnyt, ahogy a verseny legdurvább emelkedőjével küzködik, azt vesszük észre, hogy szinte mindenki ülve mászik. (A rövidtávon induló hobbista mezőny hátsó harmada meg tolja.) persze az sem mindegy, hogyan ülünk a nyeregben. A meredek lejtőkkel ismerkedő (egyelőre) lelkes kezdő azt veszi észre, hogy vagy a hátsó kerék pörög ki, vagy az első emelkedik el a talajtól, mindkét esetben csúnya eséssel végződve, ha nem tud idejében kiszállni a klipszből vagy a patentból.

Meredek lejtőkön a legjobb tanács az, hogy maradj ülve és a popsiddal kússz előre a nyergen. Így jobban neki tudsz veselkedni a pedáloknak. Hogyha így is kipörög a hátsó, kússz inkább hátra a nyergen.Így viszont hamar egykerekezésbe fajul a dolog! Ezért a felső testeddel nyomulj lefelé és előre. Tanácsos arra összpontosítani, hogy az állad közelítsd a stucnihoz. Így elég szekszi görnyedő pozíciót vesz fel a kerékpáros, amit a derék nem sokáig bír, de az emelkedő végéig valahogy ki lehet húzni. Ez a tuti pozíció. Egyébként, hogyha előre dől az ember, sokkal inkább érvényesülnek a fenék izmai a tekerésnél. A kormány végén opcionálisan elhelyezhető bikaszarv (más néven kapaszkodó) abban segíthet, hogy jobban elnyújtózkodjon az ember. Így könnyebben tágul a tüdő, és kellemesebb a lihegés. Nem mindenki szereti, én is leszedtem a kormányról. A szélesebb kormányfogás előnyösebb a lefelé döngetésnél.

Korán válts. Nem szabad akkor váltani, amikor már keményen, nagy erővel taposod a pedált. Ez tönkre teszi a fogaskoszorút. Az emelkedő előtt, a könnyen tekerhető szakaszon kell megválasztani a helyes áttételt. Hogyha a középső lánckeréken vagy és kifogyóban vannak hátul a nagy fogaskerekek, idejében válts le nagymamába (a legkisebb lánckerékre). Csak akkor szabad tolni a gépet, ha már végképp nem megy és nem tudsz elindulni. A tolás ugyanis végeredményben fárasztóbb is lehet, mint a tekerés, hiszen lassabban érsz fel a dombra. De legalább a meggyötört vádlikat nyújthatod.

Vannak olyan szituk, amikor érdemes állva megtekerni a lejtőt. Amikor hosszú, egyenletes emelkedő áll előttünk, kellemes felüdülés a combnak, vádlinak és a hátnak, hogyha rövid ideig más izomcsoportot terhelünk. Ekkor kell kiemelkedni a nyeregből. Fontos, hogy egy-két fokozattal váltsunk fel még ülő pozícióban. Mielőtt visszatérünk a nyeregbe, váltunk vissza.

Mindenképp érdemes felállni akkor, hogyha lendületből érkezünk egy hullámvasút-zuhanás utáni emelkedőbe, vagy ha úgy ítéljük meg, hogy a lendület és a sebesség az emelkedő nagy részén átrepít. Ilyenkor taposs bele!

Cikk http://www.ikaland.hu és beküldte:   Bogrid