A történeti bevezetést a hagyományos halászat eszközeinek és a velük való halászati módok diorámában történő bemutatása követi.

A halászati tevékenységhez szervesen kapcsolódó halkereskedelem művelői hazánkban a halárusok voltak. A 15. és 16. század halárusai közül egyesek csak keszegféléket, mások egyéb friss halat árusíthattak. Vizát és tokféléket - királyi pátens alapján - csak a mészárosok, és hentesek céhe árusíthatott. A halkereskedők nem csak a közeli vizek bérletét bírták. Bárkáikkal a Duna alsó szakaszait is felkeresték. Egy-egy ilyen bárkában olykor 100 q ponty is érkezett - lovak által parton vontatva, egészen Óbudáig. Később az ország vasúti hálózatának megépítése a halkereskedelemben is új korszakot nyitott.

Önálló érdekvédelmi szervezeteket, halászcéheket a főhivatású halászok a 16. század elején hozhattak először létre. Halas vizeink védelmét és a piaci halárusítás monopolhelyzetét kívánták szervezetükkel a maguk számára biztosítani. A céhek artikulusai szabályozták a mesterségbeli magatartást, a tudás szintjét, a halászatot, a bérletet, a halárusítás és a halkereskedelem ügyét. A céhek - köztük a halászoké is - 1872-ben megszűntek.

Folyóvizeink és természetes állóvizeink múltbeli halászatát önálló egység mutatja be. Ismereteket szerezhetünk a Dunáról, melynek partjain megtelepült falvak nagy részét zömmel halászok lakták. A Duna mentén a magyarság zavartalanul folytatta ősi mesterségét, a halászatot. Legértékesebb hala évszázadokon át a viza volt, mely a halászoknak komoly jövedelmet biztosított. Négyféle módon halásztak rá: szigonnyal, horoggal, kerítőhálóval - de leginkább vizafogó cége segítségével. Másik jelentős halászhelyünk a Tisza. Értékes halfaunája a múltban bőséges fogást biztosított. Természetes állóvizeink közül a Balaton és a Velencei-tó halászatával ismerkedhet meg a látogató.

A természetes vizek meghatározó szerepét, a halászat jelentőségét és a természetvédelem kapcsolatát, érdekeinek találkozását a ''Természetes vizek és környezetvédelem'' című tárló szemlélteti. A Kárpát-medencében élő mintegy 80 halfaj természetes környezetét imitáló diorámában kerül bemutatásra, külön jelölve az őshonos, betelepített és védett halakat.

A tógazdasági haltermelés hazánk haltermelésének jelentős hányadát adja. Építésük szerint bemutatjuk a völgyzárógátas, körtöltéses és a hossztöltéses tavakat.

A természetes ívóhelyek csökkenése, valamint a természetes ívási körülmények között megmaradó csekély számú halivadék szükségessé tette a mesterséges halszaporító bázisok létrehozását. Itt ismerkedhetünk meg a Dinnyési Ivadéknevelő Tógazdaság, és a százhalombattai Temperáltvizű Halszaporító Gazdaság (TEHÁG) tevékenységével.

A kutatás témaköre az első magyar halászati intézménynek, a Magyar Királyi Halélettani és Szennyvíztisztító Kísérleti Állomás utódjának tekinthető Haltenyésztési Kutató Intézet (HAKI) kutatásainak körét ismerteti.

A kiállítást a sporthorgászat bemutatása zárja (A MOHOSZ szerepe, fogási eredmények, horgászlétszám alakulása).

(Írta: Szabó László Péter)