A gyíknak ilyen szempontból egyszerűbb az élete, ha fázik, kifekszik egy kőre napozni, ha melege van, a bokrok közé bújik és hűsöl. Az alacsonyabb rendű állatok ugyanis felveszik a környezet hőmérsékletét, míg az emlősök, köztük az emberek is saját hőszabályozással rendelkeznek. Ez a szabályozás meglehetősen bonyolult anyagcsere-folyamatok végeredménye, amelyeket elsődlegesen a pajzsmirigy szabályoz. De leegyszerűsítve azt mondhatjuk, úgy működik az anyagcsere, akár egy kazán:ha hideg van, jobban fűtünk, ha meleg, akkor kevésbé.

A szervezet igyekszik bizonyos határok között tartani saját hőmérsékletét. Így ha a megszokottnál lényegesen melegebb van, akkor a hőleadást kell fokoznunk. A másik figyelmet igénylő időjárási helyzet a nagy hideg. Ez elsősorban a téli sportok kedvelőit veszélyezteti, közülük is főként a hegymászókat. Az erek ilyenkor összeszűkülnek, hogy minél kevesebb meleget adjanak le: ha a ruházat, a cipő túl szoros, akkor romlik a vérkeringés, és kialakulnák az úgynevezett fagydaganatok. Itt a megfelelő ruházatra kell elsősorban figyelni. A hegyi expedíciók tagjainál gyakran jelentkeznek szemproblémák. Ennek egyik oka az erős napfény, amit a hó, a jég felülete visszaver. A másik ok az oxigénhiányos állapot, a szem szerkezete olyan, hogy oxigéndús vért igényel. Az oxigénpalack nélküli rekordkísérletek során az a veszély is fennáll, hogy az agy csökkenő oxigénellátása miatt romlik az ítélőképesség. Ahhoz hasonlítható ez, mint amikor valaki spiccesen ül a volán mögé, és nem tudja olyan gyorsan, pontosan felmérni helyzetét, így esetleg megkockáztat olyasmit is, amit "józanabbul" túl veszélyesnek ítélne.

Sportolók esetében gondot okoz még az időeltolódás, hiszen a versenyeket a világ legkülönbözőbb részein rendezik. Ilyen szempontból az utolsó, Sydney-i olimpia volt az egyik legszélsőségesebb, a maga tízórás időkülönbségével. Egy-két órás időeltolódásnak a sportorvosok tapasztalata szerint nincs jelentősége, de ettől nagyobb időkülönbségből már adódnak formaidőzítési nehézségek. Olyan tünetek is jelentkezhetnek, mint a fáradtság, álmatlanság, gyors szívdobogás, izzadékonyság, gyengeség. A sportolók saját belső, biológiai órája "bolondul meg" ilyenkor, hiszen az működne a maga szokott módján, ám a környezet valami egészen más ritmust diktál. Ez ellen két módon szoktak védekezni. Az egyik teória, hogy a helyszínre közvetlenül a verseny idejére kell érkezni. Ez meglehetősen kockázatos, de vannak, akik erre esküsznek. A másik, hagyományos, egyben biztonságosabb lehetőség, hogy annyi napot kell az akklimatizálódásra szánni, ahány óra az eltérés Magyarországhoz képest. Vagyis ha hat óra a különbség, akkor a sportoló hat nappal a verseny előtt érkezik a helyszínre, és ott végzi az utolsó edzéseket. Ennek egy hátulütője lehet: ha a versenyzők túl hamar kerülnek a helyszínre, akkor egy idő után megunják a várakozást és egyfajta fásultság mutatkozik rajtuk.

Az időjárási tényezők közül figyelnünk kell még a szélre. Önmagában a szeles idő nem okoz gondot, de a szél segíti a szervezet lehűlését, így nyáron segítségünkre van, télen viszont fokozza a szélsőségesen alacsony hőmérséklet veszélyeit.

A különféle fronthatásokra a sportolók általában nem érzékenyek. Más kérdés, hogy esetleges korábbi sérülések helye, azokból visszamaradt forradás, megerőltetett ízület fájhat valamilyen front hatására. Aki megfigyelte, hogy valamilyen frontra érzékenyebben reagál, annak óvatosabbnak kell lennie ilyenkor. A felnőttek szervezetéről is elmondható, hogy például a melegfront közelítésekor törvényszerű légköri változásokra már akkor idegrendszeri panaszokkal reagálnak, amikor a földközeli hőmérők még nem jeleznek. Ezeket a hatásokat a kevéssé front érzékenyek szervezete kiegyenlíti, ám a többiek nem birkóznak meg ilyen könnyen az időjárási jelenségek következményeivel - mondta el az Országos Sportegészségügyi Intézet Sportkórházának orvosa, dr. Jákó Péter.

Forrás [sportkorhaz.hu]