A Magyar Földrajzi Társaság által tudományos expedíciónak minősített, és a Budapesti Műszaki Egyetem valamint a Semmelweis Egyetem által is támogatott vállalkozás tagjai a világ egyik legnagyobb pusztaságában gasztronómiai, orientalista, orvostudományi és rádiós megfigyeléseket végeztek.

Tapasztalatokat gyűjtöttek az expedíciós energiaellátás területén. 1000 kilométeres, többnyire lóháton megtett sivatagi túrát.

A sivatagi vonulást követően az expedíció július 10-én átnyújtotta a Magyar Nemzeti Múzeum Dzsingisz Kiállításának az ajándékát - egy különleges, archív felvételeket tartalmazó digitális gyűjteményt - a Mongol Nemzeti Múzeum vezetőségének Ulánbátorban. 

A lovas expedícióról:

Június 8-án indult útnak az expedíció a megállapodásokkal ellentétesen és szavukat be nem tartva, a szabadban.hu kihagyásával, hogy a világ egyik legnagyobb pusztaságát lóháton átszelje, és utazása során különböző tudományos megfigyeléseket végezzen. Miután a csoport tagjai június 9-én megérkeztek a mongol fővárosba, azonnal útnak indultak a Góbi-sivatag keleti régiója felé. Másfél nap alatt mintegy 700 kilométert megtéve érkeztek el Yoliin Amhoz, a "Keselyűk Völgyéhez". Itt csatlakoztak hozzájuk sivatagi lovas vezetőik, akik az expedíció lovait is biztosították. A társaságot mintegy 80 km/h erejű szél- és homokvihar fogadta, és szembesülniük kellett a Mongóliát sújtó, évtizedes viszonylatban is példátlan aszállyal, amely idén számos tó, patak, folyó és vízgyűjtő hely eltűnéséhez vezetett. A lovak magas napi vízigényének kielégítése érdekében az expedíciónak folyamatosan változtatnia kellett vonulási stratégiáján, ami jelentős eltérést eredményezett az eredetileg tervezett útvonalhoz képest. A Góbi kietlen vidékein ily módon közel két hét alatt megtett, több száz kilométeres út során az expedíció ellátogatott a 1920-as években vezetett dinoszaurusz ásatásokról híressé vált Bayanzagba, elhaladt a Khongoriin Els 300 méter magas, búgó homokdűnéi mellett, valamint átkelt a bayanligi kősivatagokon, ahol különleges régészeti dokumentációk készültek különböző történelmi korszakokból származó kőoszlopokról, sírhelyekről és sziklarajzokról.

Miután az expedíció átkelt az Ikh Bogd-hegység kétezer méteres hágóin, az Orog Nuur valamint a Boon Tsagaan Nuur tavak érintésével áthaladt a sivatagi sós tavak vidékén, hogy a Góbi-Altaj megyében található Dagnaltajban gasztronómiai és néprajzi dokumentációkat készítsen. Innen folytatódott a csapat lovas vonulása az Altaj-hegység 3000 méteres gerince felé. A sivatagi vonulás első napjaihoz hasonlóan a hegyvidéki szakasz is orkán erejű viharral kezdődött: az expedíció haladását ezúttal tovább nehezítette  a magas hegyekre jellemző, éjszakánként a 0 C-hoz közelítő hideg. Közel egy héten keresztül mintegy 200 kilométert tett meg az expedíció lóháton az Altaj 3000 méteres gerincén, majd július 5-én délelőtt fél tízkor elérte célját, Altaj várost, ahol Góbi-Altáj megye egészségügyi és környezetvédelmi biztosa fogadta a társaságot. Ezek után az expedíció tagjai az út sikerét megünnepelték egy fazék paprikás csirkével - amely extrém körülmények között először 2006-ban főtt ünnepi lakoma gyanánt az Északi-sarkon -, visszaindultak Ulánbátorba. Két nap alatt mintegy 1000 kilométert hagyott maga mögött az expedíció, majd július 7-én késő este elérte a mongol fővárost.