Vitorlák vászon nélkül!

Vitorlázók. Hangtalanul suhannak hol a felhők között, hol a tiszta égbolton, néha mélyre süllyednek, néha pedig az űrig emelkednek. S közben termikekre, felfelé áramló léghullámokra vadásznak.

Erőforrás nélküli légi jármű - írja a szakszótár. Mai alakja akkor kezdett kialakulni, amikor megfejtették a fellegek közötti nagy erejű felhajtóerő dinamikáját. Akkoriban mindössze néhány száz métert sikerült megtenniük a nagyobbrészt fából készült gépeknek. Mára a felgyülemlett sok-sok tapasztalatnak és a rohamos ütemben fejlődő technikának köszönhetően több ezer kilométert is lehet teljesíteni vitorlázógéppel, és ehhez elegendő néhány óra is. A szerkezetek akár öt-hatezer méter magasra is felemelkednek a léghullámok hátán, és 200-300 kilométert is megtesznek óránként. Tömegük, méretüktől és anyaguktól függően 150-400 kilogrammm között változik. Faépítésű gépeket ma már nem gyártanak, de a régiek közül még sok használatban van. Ma a modern tervezés anyagai a műanyag (üvegszálas epoxi) és az igen rugalmas kevlár. A nálunk legelterjedtebb gép, a kétüléses R26 SU GÓBÉ, amit Rubik Ernő , a bűvöskocka feltalálójának édesapja tervezett 1967-ben. Ez nagyobbrészt az akkoriban igen divatos alumíniumból készült, üres tömege 220 kilogramm és legmagasabb sebessége 190 km/h. A gép ahhoz képest, hogy kétszemélyes, igen könnyűnek számít.

Mivel a vitorlázórepülő hajtómű nélküli szerkezet, önerőből felemelkedni nem tud. Erre a célra csörlőt vagy vontatógépet használnak. Csörlő esetén egy nagy teljesítményű motor gyorsítja fel a gépeket annyira, hogy felemelkedjenek a kifutópályáról, majd körülbelül 70 fokos szögben a vontató huzal (45-60 méter hosszú rugalmas kötél) önműködően leold. Ez a felszállás az olcsóbbik típus, a választott klubtól függően 500-1500 forint körül mozog egy csörlés ára. A vontatógép egy kis motoros repülő, egy légi "traktor": lassú, de erős járgány. Ez adott magasságig felhúzza a vitorlázót, majd elengedi. Ennek ára is igen változó, 600-900 forintot kérnek el a repülés minden egyes percéért.

A tájékozódás elengedhetetlen felszerelése a tájoló meg a térkép, és most már a GPS (műholdas helyzet-meghatározó). A műszerfal nélkülözhetetlen eszköze a barométer, a magasság- és a sebességmérő, a süllyedést mutató variométer és a csúszásjelző. Ez a fordulások helyességét jelzi, egy speciális golyó vagy egy egyszerű cérnaszál is elláthatja a feladatot. Ha a forduláskor a golyó vagy a cérna kitér, akkor a pilóta rosszul hajtotta végre a gyakorlatot. Minden ülésbe be kell építeni egy ejtőernyőt is. Négyezer méter felett szükséges kellék még a légzőkészülék, nyolcezer méter körül pedig már a magasnyomású ruha is.