Essünk át a nehezén: Kovács Katalin számára sajnos ismét vágy maradt az egyes olimpiai bajnoki cím, ugyanakkor pályafutása, benne ötkarikás szereplése is álomszerű, szinte hibátlan. Női kajak egyesben sem hibázott nagyot, de egy apró megingás elég volt ahhoz, hogy elússzon a K-1 500 méteres arany. Féltávnál vezetett, ám a táv második felére kissé görcsössé vált az evezése, és hárman is feljöttek rá.

Katrin Wagnerrel és Josefa Idemmel számoltunk, mint potenciális dobogósokkal, ugyanakkor Inna Oszipenko-Radomszka felbukkanása mindenkit meglepett. Felocsúdni sem volt idő, mire az ukrán versenyző elsőként haladt át a célvonalon, mögötte az elnyűhetetlen Idem, az akaratos Wagner és a mi Katink.

Pekingben és itthon is üveges szemekkel bámultak maguk elé a szurkolók, és nem értették, mindez hogyan történhetett meg. Kovács Katalin azonban nem agyalhatott, nem búslakodhatott és siránkozhatott, alig egy órán belül újabb hatalmas feladat várt rá: a női K-2 500 méteres finálé Janics Natasával, mely számnak címvédői.

Kovács extraklasszisát, sportolói nagyságát mutatja, hogy képes volt elhessegetni démonjait, és tiszta fejjel ült hajóba. A négyes ezüstérme és az egyes verseny negyedik helye után tripla lelki teher nehezedett rájuk a kajak-kenu regatta utolsó döntőjében. Mégis állták a sarat, és esélyt sem adtak a többieknek.

Kovács profi vezérevezősként diktálta a tempót, Janics pedig akár egy V8-as motor, úgy adta meg az erőt hátulról a motorosként száguldó hajónak. Próbálkoztak ugyan a többiek, de teljességgel hiába. Lányaink mindvégig vezettek, és nem engedték ki a kezükből a nekik járó aranyat. Kisebb meglepetésre ezúttal a németek csúsztak le a dobogóról, ahol a mieinken kívül a lengyel Mikolajczyk, Konieczna (2.) párosnak és a francia Delattre, Viard (3.) duónak jutott hely. Katica a dobogón már felhőtlenül tudott örülni, Nati pedig sírva hallgatta a magyar himnuszt.

Sporttörténelmi tett: Kammerer Zoltán és Storcz Botond után Janics Natasa a harmadik olyan versenyző, egyszersmind az első női kajakos, aki három olimpiai bajnoki aranyérmet gyűjtött be magyar színekben (2004: K-1 500, K-2 500, 2008: K-2 500), ráadásul ő egy ezüsttel is büszkélkedhet (2008: K-4 500).

„Nagyon boldog vagyok, igazából azt se tudom, hogy mi lett a végeredmény, csak annyit tudok, hogy nyertünk! Ez mindennél fontosabb” – kezdte Kovács Kati.

„Az egyesre nem tudtam felpörögni, nem sikerült a bemelegítés, az izmaim nem voltak megfelelő állapotban, de ennek ellenér megpróbáltam úgy menni, ahogy csak tudtam. Szerencsére a párosnál minden másképp volt” – folytatta.

„Ha nagyon őszinte akarok lenni, nem hittem volna, hogy sikerül. A rajtnál éreztem, hogy nagy csata lesz, de 250-nél már éreztem, hogy ez a miénk lesz” – értékelt Kovács Katalin.

„Nem kellett Katiba lelket önteni az egyes után, tudta ő, hogy mit kell csinálni. Nagyon boldog vagyok, bátran rajtoltunk, és végig jól mentünk” – fogalmazott Janics.

„Ami pedig a négyesünket illeti, sajnálom a „kiscsajokat” – mármint Szabó Gabit és Kozák Danutát –, nagyon szerettek volna nyerni ők is egy ilyet (aranyat), de akkora volt a kavarodás a csapat körül, hogy nem volt elég időnk a felkészülésre” – tette hozzá a háromszoros olimpiai bajnok kajakos.