6. nap (155 km, 1.953m szint)
Korán reggel fél hat felé ébredtünk, főleg én és a mocorgásomra Cobranco is felébredt úgy, mint eddig minden nap, de ezen a napon nem volt hátrány a korai kelés, egyrészt az előttünk álló út hossza miatt, másrészt a sátrat az út bizonyos szakaszáról látni lehetett, emiatt is célszerű volt a korai indulás. Az időjárás gyökeres változáson ment át az éjszaka, valószínűleg egy enyhe hidegfront kisöpörte a párát és csodálatos tiszta lett a légkör, az égen egy felső sem volt. A táborbontás után 7:30-kor indultunk el csípős hűvös időben, hiszen jobbról és balról is 3.000m magas hegyek szegélyezték utunkat. Sok üres autóbusz megelőzött minket, aminek az volt az oka, hogy a körutazáson lévő emberek Tirano-ban felszálltak a Bernina Expressre és átvonatoztak számtalan viadukton, alagúton Sankt Moritz-ba, ahol a buszaikba visszaszállva nagy élményekkel gazdagodva folytatták útjukat. A hágó felé mászva tátottuk a szánkat a csodálatos környezet nyújtotta látnivalók láttán és mérgelődtünk az egyre nagyobb ? jellemzően olasz rendszámú - autóforgalom miatt, amit nem tudtunk mire vélni. Aztán az egyik pihenés fényképezés alkalmával Cobranco kisütötte, hogy valószínűleg Livigno-ba mennek az olaszok olcsó vámmentes italokért, dohányárukért. Ez később be is bizonyosodott, mert láttuk, hogy a Bernina hágó előtt 3,5 km-rel jobbra Livigno-ba tartó útra kanyarodik a forgalom 80%-a. Itt megpihenve olyat láttam, hogy a szám is tátva maradt, egy narancssárga, seprős autó ment a hágó felé és az utolsó kis kavicsot is letakarította az útról, itt a világ végén. Hát ezek a svájciak tényleg alapos emberek, döntéshozóinkat elvihetnénk ide (na nem üdülni, hanem) agyátültetésre. Pár perc múlva jött visszafelé a seprűs autó, hogy a másik sáv is tiszta legyen.
A hágó tetején fényképezés, nézelődés után indultunk lefelé a kb. 50m-rel lejjebb található Lago Bianco tó felé, ami nevének megfelelően elképesztően fehér volt. Különös kontrasztot mutatott a mellette lévő Lej Nair tó fekete színével. Innen viszonylag lankás úton jutottunk le a Engadin völgybe, ahol az autó irányába indulva jobbra kellett volna mennünk, de megbeszéltük, balra Sankt Moritz-ba megyünk, hiszen csak az csak 3-4 km, nagyhírű hely és ki tudja mikor járunk -ha járunk egyáltalán erre- valamikor. A városig még le kellett küzdeni egy kb. 1,5 km hosszú 6 % körüli emelkedőt és akkor feltárult a csodálatos hegyek, fenyvesek és a valószerűtlenül kék tó látványa. Eszembe is jutott erről az istentelen magyar popnóta, hogy aszondja (van egy kék tó a fák alatt, ha beleteszed lehűti a lábadat)). A tó körül sétány, azon padok helyezkedtek el, ami kiváló lehetőséget biztosított volna az ebédünk elköltéséhez, de egyszer csak odajött hozzánk egy idős ember és elmagyarázta, hogy kerékpárral behajtani tilos, de balra felfelé arra mehetünk. Így sikerült egy 10+ %-os emelkedőre jutnunk, ami ráadásul jó messze elvitt a tótól, arra felé, ahol még padok sem voltak. Cobranco ezen annyira felhúzta magát, hogy már nem is tetszett neki semmi, így visszafordultuk a kiindulási pontunkhoz. Itt derült ki, hogy ebbe az irányba behajthatunk, találtuk is egy pompás füves részt paddal, ami ideális volt mindenre (nézelődés, evés, ivás). Itt megbeszéltük, hogy az autó innen még kb. 110-120 km-re van, de végig folyóvölgyön megyünk lefelé (Inn), ráadásul még élénk támogató szelünk is van, legalábbis eleinte, így megpróbáljuk elérni az autót, hogy ne kelljen Svájcban vadkempingezni, mert azt mindenhol tábla tiltja. A legális kemping ára fejenként 30 Euro környékén van, így erről letettünk. A terv kissé optimista volt, hiszen Sankt Mortitz-ból 15:15-kor indultunk és az a 110-120 km nem kevés. A szél és a lejtő támogatásával Zernez-ig igen jól haladtunk, de ekkor észak felé fordulva jött az ellenszél, ami cudar volt, de ez szerencsére csak 6 km-ig tartott, akkor újra kelet felé fordultuk és egészen Scoul előttig minden pompásnak tűnt, de itt érthetetlen módon az út egyszer csak emelkedett 80 m-t ami igazán rosszul esett, ráadásul másik két málhás bringással versenybe keveredtünk. Egy útépítés miatt egysávosra szűkült úton a lámpánál értük utol a két 30 körüli bringást, indulás után én nyomtam a tempót, megelőztük őket. Utána saját tempóban mentünk ? ami gyorsabb volt, mint a fiatalok addigi tempója -, majd Cobranco szólt ? látta a tükrében -, hogy a fiatalok összeállnak és közelednek. Azt mondta Pista gyerünk, nehogy beégjünk, és utolérjenek. Na ez a szakasz nem esett jól, de leráztuk a konkurenseket, mindez közel 100 km megtétele után. Innentől ÉK-re fordultunk és a szél ismét próbára tett bennünket, de állhatatosan közeledtünk Martina (Svájc vége) felé, ahol a lejtés kellemes 1-2 % körüli lett. Martina után 9 km-en keresztül a senki földjén haladtunk, ami már sem nem Svájc, és sem nem Ausztria. Innen nyílik egy völgy, ahonnan megközelíthető Samnaun. Hegyi falu, - 1800 m-en terül el - mely Svájchoz tartozik, de vámmentes terület, az egyetlen Svájcban, vámmentes területen kívül híres sípályáiról is. Innen már csak 25 km volt az autóig, de lassan kezdett sötétedni (19:20). Végül az autót 20:45-kor értük el mintegy 155 km napi tekerés után. Szépen bepakoltuk a csomagokat, a kerékpárok felkerültek a helyükre és 21:30 körül elindultunk hazafelé az 1.020 km-es úton. Én rögtön bealudtam, de Cobranco sem bírta sokáig, így 90 km után egy autópálya pihenőben, az autóban aludtunk reggel 5:30-ig. Ekkor indultunk Miskolcra, ahová 17:30 körül értünk kissé fáradtan, de boldogan, abban a tudatban, hogy sikerült végrehajtani, amit elterveztünk, és csodálatos tájakat láttunk.
Ajánlom mindenkinek az utat.
Rövid összefoglaló videó:
http://www.youtube.com/watch?v=glC2QBNa8_Y A film 1 része
http://www.youtube.com/watch?v=4R6-LLOq55Y A film 2 része
A teljes film megnézhető itt: http://cobranco.atw.hu/
Irta: Kaposvári István
Szerző: szabadban
Forrás: Cobranco
