Az ötlet onnan származik, hogy a második világháború utáni első években a Nemzetközi Síszövetség (FIS) még nem engedélyezte a német síugróknak, hogy nemzetközi versenyeken vegyenek részt, így alternatív megoldásokon gondolkoztak. Garmisch Partenkirchenben a tradicionális újévi síugró viadalon is csak németek indulhattak 1946-48 között. Aztán amint a német szövetség (DSV) újra felvételt nyert a FIS-be, 1949. január 1-én újra nemzetközi mezőny részvételével rendezték meg a versenyt. Végül hosszas egyeztetés után 1952-ben, Innsbruckban írták alá a Német-Osztrák Ugrótorna alapító okiratát. Eredetileg három versenyből állt a sorozat, a garmisch partenkircheni újévi verseny mellett két osztrák helyszínen, Innsbruckban és Bischofshofenben indultak a turné résztvevői, de a németek panaszkodtak az osztrák túlsúly miatt, így került a német-osztrák határon fekvő Oberstdorf a programba negyedik sáncként. A verseny már a legelső évben húszezres nézőtömeget vonzott!

A négysáncverseny sporttörténeti momentumára a sorozat 50. évfordulóján került sor, vagyis 5 éve. Ekkor fordult ugyanis először elő, hogy egy versenyző úgy nyerje meg az összetettet, hogy mind a négy sáncon az első helyen végez (ezt hívják Grand Slamnek).

Hogy mi ebben a nehézség? Egyrészt nyolc napon keresztül (dec 28-tól jan 6-ig) kell folyamatosan jobb teljesítményt nyújtania a többieknél. Másrészt, és ez talán még nehezebb, ha valakinek sikerül az első három versenyen nyernie, akkor az utolsó sáncon már olyan pszichikai nyomás nehezedik rá, amit túlélni is nehéz.

A német Sven Hannawaldnak ez sikerült, bár a verseny után azt nyilatkozta, hogy majdnem belehalt, olyan ideges volt. Hogy mennyire nehéz a Grand Slam végrehajtása, az tavaly ismét bizonyításra került, amikoris a szezont domináló finn Janne Ahonen megnyerte az első három versenyt. Aztán végül a negyediket nem bírta, és csak második lett, így továbbra is "Hanni" az egyetlen "Grállovag".

A verseny követését azoknak is meleg szívvel ajánljuk, akik általában nem néznek síugrást. Egyrészt mert az év ezen részében más néznivaló nem igen akad a tv-ben, másrészt mert a döntőket egy csak ezen a versenyen használt formátumban bonyolítják. Ún. head-to-head formában ugranak, vagyis az ötven döntőbe jutó ugrót kettessével osztják be, és a pár messzebbre ugró tagja jut tovább (ez 25 fő), valamint a legjobb 5 vesztes (ún. lucky loser). Így ezen a versenyen az a lényeg, hogy az ugró a párjánál jobb legyen, nem pusztán az, hogy messzire ugroljon. (A második körben, ahol 30-an ugranak, már csak a távolság és a landolás stílusa számít.)

Hogy idén ki fogja nyerni a Négysáncversenyt? Igen nehéz megmondani…vannak évek, amikor egy sportoló dominálja az szezont.

A viadal idei legnagyobb esélyesének Gregor Schlierenzauert tartják a szakemberek.

Info[sportpiac]