3. Vízi járművek
2010. január 1-től adót kell fizetni a hajózási hatóság (Nemzeti Közlekedési Hatóság) által vezetett hatósági nyilvántartásban szereplő (lajstromba vett) vízi jármű, illetve az Szja. törvény szerinti belföldi illetőségű személy vagy belföldön bejegyzett szervezet olyan vízi járműve után, amely a hatósági nyilvántartásba bejegyzés műszaki feltételeinek megfelel, de a nyilvántartásban nem szerepel, vagy bejegyzésére külföldön került sor.
A törvény rendelkezései értelmében vízi járműnek minősül a vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény szerinti úszólétesítmények közül a tengeri nagyhajó, belvízi hajó, motoros vízi sporteszköz, de csak abban az esetben, ha a (vitorlás) vízi jármű névleges vitorlafelülete a 25 m2-t meghaladja, illetve motoros vízi jármű esetén a főgép teljesítménye az 50 kilowattot meghaladja. (Nem adótárgy tehát a vízi közlekedésről szóló 2000. évi XLII. törvény szerinti csónak és a nem gép meghajtású vízi sporteszköz.)
Az adó alanya az a személy, aki/amely a naptári év első napján a vízi jármű tulajdonosa. Több tulajdonos esetén a tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában tekintendők adóalanynak.
A törvény adóalapként a vitorlás névleges vitorlafelületét, motoros vízi jármű esetén pedig a főgép (hajtómotor) teljesítményét teszi meg adóalapnak, mely után vitorlás vízi jármű esetén az adó mértéke 500-2 000 Ft/m2, motoros vízi jármű esetén 150-300 Ft kilowattonként, a gyártási évtől függően
Adómentességben részesül az engedélyezési kötelezettség alá eső tevékenység ellátásának céljára üzemeltetett vízi jármű, a sportszövetség vagy az ahhoz tartozó sportegyesület tulajdonában, üzemeltetésében lévő vízi jármű, a vízimentés céljára szolgáló vízi jármű, valamint az 1950. év előtt tervezett eredeti történelmi vízi jármű, illetve annak a túlnyomóan eredeti anyagokból készített és a gyártó által ilyenként feltüntetett egyedi utánzata.